Vörös foltok jelentek meg az arcon hámoznak és megsülnek.

Az erkélyen s a zenekari üléseken csak néhányan várakoztak, s a félig felgyújtott csillár gyér világánál szinte elvesztek a vörös bársonyszékek közt.

Árnyék borította a függönyt, amely olyan volt, mint valami nagy piros folt; a legkisebb zaj sem hallatszott a színpadról, még nem gyúlt ki a rivalda, s a muzsikusok kottatartói összevissza állottak.

Csak fönt zsibongott a lárma, a karzaton, a boltozatos mennyezet alatt, amelyen csupasz nők és gyermekek röpködtek a gáztól zöld égben; kacagás csendült a szüntelen zsivajból, főkötős és sipkás fejek sorakoztak lépcsőzetesen az arannyal keretezett széles, kerek nyílások alatt.

Időnként bejött a szorgos jegyszedőnő, kezében jegyekkel; most éppen egy urat meg egy hölgyet tuszkolt előre, kik letelepedtek. A férfi frakkot viselt, az asszony sovány, görnyedt volt, s tétován tekingetett körül. Kél fiatalember jelent meg a zenekari helyen.

Egy csöndes látogató

Állva maradtak, szemlélődtek. Bátran hagyhattad volna, hogy elszívjam a szivaromat.

A tabunak számító szavakon túl a vadászok más tilalmakat is betartanak.

Egy jegyszedőnő ment arra. Elhallgattak egy percre; felnéztek s a páholyok homályát fürkészték. De a zöld kárpit még jobban elhomályosította a páholyokat. Lent, az erkély alatt, a földszinti páholyokra vak sötétség borult.

vörös foltok jelentek meg az arcon hámoznak és megsülnek kiütés az arcon és vörös foltok

Az erkélypáholyok közül csak egyetlenegyben ült egy kövér nő, nekidűlve a könyöklő bársonyának. Jobbra-balra, a magas oszlopok között, a hosszú rojtos függönyökkel díszített proszcéniumpáholyok üresen maradtak.

A fehér és aranyszínű terem, melynek díszét a belekeveredő élénk zöld szín csak jobban emelte, homályba veszett a nagy kristálycsillár bágyadt világánál, mintha finom por töltötte volna meg. Ó, attól ugyan nem kell félnünk, hogy Lucy nagyon korán talál jönni.

vörös foltok jelentek meg az arcon hámoznak és megsülnek pikkelysömör orvosság kartalin

Könnyű ásítást fojtott el; majd megszólalt némi hallgatás után: - Szerencséd van, hogy éppen most látsz először bemutató előadást A Szőke Venus lesz az esztendő eseménye. Már fél éve beszélnek róla. Ó, öregem, micsoda zene! Bordenave, aki pedig érti a mesterségét, a kiállításra tartogatta.

Hector áhítattal hallgatta. Aztán megkérdezte: - Ugye ismered Nanát, az új csillagot, aki Venust játssza? Kezdődik már megint! Több mint húsz emberrel találkoztam, s mind Nanáért nyaggatott. Mit tudom én! Hát ismerem én Párizs valamennyi leányzóját? Nanát Bordenave fedezte fel. Szép kis szerzet lehet! Fauchery lecsendesült. De a terem üressége, a csillár félhomálya, a suttogó hangoktól, ajtócsapkodástól visszhangzó templomi áhítat kihozta sodrából. Én megyek Lent talán megtaláljuk Bordenave-ot.

Tőle majd megtudunk egyet-mást. Lent, a márványkockákkal kirakott nagy előcsarnokban, hol a jegyeket vizsgálták, már szállingózott a közönség.

Vissza a fülesbagolyhoz

Vörös foltok jelentek meg az arcon hámoznak és megsülnek három nyitott rácsos kapun látni lehetett a körutak lüktető életét, melyek csak úgy ragyogtak, hullámzottak a szép áprilisi estén.

Robogó kocsik álltak meg hirtelen, ajtók csapódtak hangosan; a színházlátogatók kis csoportokban jöttek, megálltak a jegyvizsgálók előtt, aztán fölhaladtak a hátul nyíló, kettős lépcsőn, hol ringó csípővel el-elmaradoztak a nők.

A gáz vakító fényében, e fakó, csupasz teremben, melyből a fogyatékos empire stílusú díszítés kartonpapíroszlopos templomcsarnokot hamisított, óriási sárga plakátok virítottak, ökölnyi fekete betűkkel; mind a Nana nevét kiabálta.

vörös foltok jelentek meg az arcon hámoznak és megsülnek homoktövis olaj pikkelysömör kezelése

Férfiak olvasták, mintha fennakadtak volna rajta, amint arra haladtak, mások az ajtókban csevegtek, s elállták az utat. A jegypénztár mellett széles, borotvált arcú, vastag férfi felelgetett nyersen a jegyekért tolakodóknak. De az igazgató már észrevette. Ma reggel megnéztem a Figaró-t. Különben sem ígértem semmit. Aztán, hogy másra terelje a beszédet, bemutatta unokatestvérét, Hector de la Faloise-t, egy fiatalembert, aki Párizsba jött, hogy befejezze tanulmányait. Az igazgató egyetlen szempillantással felmérte az ifjút.

Az emberek bizony nem sokáig gondolkoztak, lefizetik Jancsinak a háromszáz pengő forintot. Jancsi nagy vígan hazamegy a pénzzel, emezek meg mindjárt levelet írnak, hogy kipróbálják a nyulat. A levelet ráragasztják a hátára, aztán egy pokróccal még meglegyingetik, hogy jobban szaladjon. No, a nyúl el is szaladt. De úgy elszaladt, hogy vissza sem jött többet.

De Hector megilletődve figyelte. Ez hát Bordenave, a nőcsiszár, ki úgy bánik a fehérnéppel, mint valami fegyházfelügyelő, s örökké valami újdonságon töri a koponyáját.

Ez a kiabáló, köpködő, combjait verdeső cinikus, ez a zsandárlélek! Hector jónak látta, hogy valami kedveset mondjon neki. Bordenave nyugodtan félbeszakította egy vaskos mondással, mint aki kereken meg szokta mondani a magáét: - Mondja: bordélyházam.

Fauchery helyeslően kacagott, la Faloise-nak pedig torkán akadt a bók: ugyancsak meghökkenve állt ott, s váltig erőlködött, hogy olyannak lássék, mintha élvezné a megjegyzést.

Az igazgató elrohant, hogy kezet fogjon egy színikritikussal, akinek rovata nagy tekintély volt. Mire visszajött, la Faloise megemberelte magát.

vörös foltok jelentek meg az arcon hámoznak és megsülnek pikkelysömör a lábakon fotókezelés

Félt, hogy falusi tuskónak nézik, ha mindenen megütközik. A fiatalember legott hozzátette: - Ó! Igazi fatuskó! Hisz azt se tudja, hova rakja kezét-lábát.

La Faloise kissé elpirult. Nem tudta mire vélni a dolgot. Csak hebegett: - A világért se mulasztottam volna el a mai bemutató előadást. Pikkelysömör kenőcs fórum, hogy az ön színháza Ezalatt Fauchery nyugodtan nézegette a belépő hölgyeket.

Midőn látta, hogy unokatestvére elképedve áll ott, s nem tudja, nevessen-e vagy mérgelődjék, segítségére sietett. Maga meg, öregem, ne alakoskodjék itt. Ha a maga Nanája se énekelni, se játszani nem tud, akkor felsül vele, punktum.

Attól félek, hogy így lesz! Ej, de nagy csacsi vagy, fiacskám!

vörös foltok jelentek meg az arcon hámoznak és megsülnek Lettország pikkelysömör kezelése

Nanában egyéb van, a teremtésit! Olyasmi, ami mindent pótol. Megszimatoltam én azt, megvan az benne nagyon; vagy ha nincs, hát akkor igazán pocsék orrom van Meglátod, meglátod, elég, ha kijön, egy piros folt pattant fel a lábán, mit kell tennie az egész ház oda lesz! Felemelte vastag kezét, mely remegett a lelkesültségtől; aztán megkönnyebbült, abbahagyta a kiabálást, s csak magában dünnyögött: - Hej, de sokra viszi még, teringettét, de sokra viszi még!

Micsoda bőr, ó, micsoda bőr!

S mivel Fauchery vallatóra fogta, engedett s elmondott róla egyet-mást, persze vaskos kifejezésekkel, melyek zavarba hozták Hector de la Faloise-t. Amikor megismerte Nanát, elhatározta, hogy utat tör neki. Éppen akkor keresett egy Venust.

A felelős elindult hátra, a függönnyel elkerített rész felé. Boros utánament, és megállt mellette. Most már teljesen megnyírhatja. A felelős kijött.

Maga nem sokat veszkődött egy-egy nővel; jobban szerette mindjárt a közönség nyakába sózni. Csak az volt a baj, hogy ennek a nagy lánynak a hirtelen betoppanása föllázította az egész bódéját. Rose Mignon, a csillaga, elsőrangú színésznő, pompás énekesnő, szörnyen dühös volt, mert megérezte a vetélytársat, s mindennap azzal fenyegetőzött, hogy faképnél hagyja.